A folyamat egy spirituális alapozó nyitóalkalommal indult, amelyet Miriam Altenhofen SSpS nővér vezetett, majd a helyzetkép kialakításához minden helyi közösséget meglátogattunk, megismerve jelenüket, kérdéseiket, szándékaikat. Ezek a mozaikkockák álltak össze a tartományi napokon, kirajzolva nem csak a jelen kontúrjait, hanem a jövő felé mutató kérdéseket, irányokat is. Az utakat kijelölő stratégiai kérdések megválaszolásával kijelölődtek a jövő építésének csapásirányai. Ezen utakon cselekvési tervek és szisztematikusan végiggondolások következnek, amelyből közös reményeink szerint élet születik a folyamat végén. Nekünk apostolnak keresztelt fejlesztőknek nagy örömöt, tanulást és lelki közelséget adott a hetvenkettővel (az összes nővérrel) való közösség megélése.

A cél a megértés terének növekedése volt. Már e célkitűzésből is érezhető, hogy egy nap ehhez milyen mérhetetlenül kevés. Ha őszinték akarunk lenni, egész életünkben van mit tenni e cél elérése érdekében, ahogyan önmagunk és kommunikációs képességeink fejlesztésében is. Mivel is telt mégis ez a közös nap?
Figyeltünk magunkra, arra, hogyan vagyunk jelen egy-egy helyzetben, milyen érzéseink, milyen tetteink vannak, hogyan fejezzük ki magunkat, hogyan kapcsolódunk a másikhoz. Figyeltünk egymásra, megtapasztaltuk, hogy milyen szorosan összekapcsolódik az észlelésünk, értelmezésünk és szándékaink. Tudatosítottuk, hogyan a kommunikáció konfliktusokkal jár, mindig, amikor felvállaljuk saját különbözőségünket. De ez hasznos és elengedhetetlen része a kapcsolatoknak. Rátekintettünk ezért arra is, hogy miképp kezeljük a konfliktusainkat és ez mit hoz a konyhára nekünk, illetve milyen nehézségeket kell felvállalnunk emiatt.

Délután a bibliodráma módszerével – Jézus tanításának fényében – megértettük, hogy a kommunikáció valójában a kenyérszaporítás csodája. Jézus, bár megtehette volna, hogy a semmiből lakatja jól a népet, megkérdezte az apostolokat, hogy hány kenyerük és hány haluk van, és azt az élelmet áldotta és szaporította meg, amelyet tanítványai adtak a kezébe. Ugyanígy van ez velünk is: Jézus minket is megkérdez, hogy hány „kenyerünk és halunk” van, hogy milyen érzéseink, gondolataink, szándékaink, elkötelezettségünk, tudásunk, képességünk stb. van. Arra buzdít, hogy osszuk meg Vele és egymással mindezeket, mert Ő ezt szeretné megáldani és megszaporítani, ez által építi a közösséget közöttünk. A megosztás által pedig megvalósulhat a kommunikáció csodája, amelyben mindig valami több születik, mint amit külön-külön képesek vagyunk létrehozni.