A sok-sok megbízó és partner között, mellett és felett nem feledkezhetünk meg egy percre sem a nagybetűs Megbízónkról és Partnerünkről az egyházi fejlesztésekben, hiszen mi „Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3,9).

Ráadásul az egyház nevű szervezetben ő az Alapító és a Tulajdonos is. Ezért hálánk Őt illeti, aki így szól hozzánk: „Veled voltam minden vállalkozásodban” (1Krón 17,8).

Köszönjük, hogy ezt érezhetjük egész év során!

Koprodukcióban a Szentlélekkel

Az egyházi fejlesztők olyan, Jézus Krisztus iránt elkötelezett, fejlesztéssel foglalkozó szakemberek, akik fő céljuknak tekintik, hogy egyházaik vitálisak, versenyképesek és lendületesek legyenek. De mivel foglalkozik közelebbről az egyházi fejlesztő, s egyáltalán miért van szüksége az egyháznak fejlesztésre? Erről beszélgettünk Gulyás Péterrel, aki a spiritualitás és a menedzsment kapcsolatáról is megosztotta velünk gondolatait.

– Kezdjük az elnevezés tisztázásával: mit jelent az a fogalom, hogy egyházi fejlesztő?

– Az egyház egy folyamatos megújulásra, fejlődésre képes szervezet, ezt bizonyítja kétezer éves történelme is, amelynek során úgy közvetítette az isteni üzenetet, hogy mindig alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Mi, egyházi fejlesztők, úgy látjuk: a XXI. század kihívásai közepette az egyháznak szüksége van arra, hogy megtanulja a világtól, miként kezelhetőek a kor változásai. El kell sajátítania azokat a módszereket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy szervezetként jól kommunikáljon, új programokat fejlesszen ki, és képes legyen megfelelően formálni munkatársait.

 

– Mitől lesz egyházi a szervezetfejlesztés?

– Az egyházi szervezetfejlesztés főként abban különbözik a világban megszokott humán fejlesztéstől – legyen az képzés, szupervízió vagy coaching –, hogy itt megkerülhetetlen tényező a spiritualitás. A spiritualitást integráló módszertannal dolgozunk. Ez nem azt jelenti, hogy az alkalmaink kezdetén vagy végén együtt imádkozunk, hanem azt, hogy a képzéseink minden percében figyelünk arra: akikkel együtt dolgozunk, azok nem véletlenszerűen kerültek egy csoportba, ők egy szervezet tagjai, amelynek Krisztustól kapott elhívása, küldetése van.

 

– Ez a spiritualitás volt a témája őszi konferenciájuknak is.

– November elején a Párbeszéd Házában rendezett tanácskozásunkon azt a kérdést jártuk körül, hogy mit jelent a szervezetek lelkisége az egyházi, a civil, illetve az üzleti szektorban. Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen különbözőségek adódnak az eltérő környezetből, és mi az, ami egyformán érvényes valamennyi szervezetre. Gelei András, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárának nyitóelőadása egy Szent Ignác-i lelkigyakorlat tapasztalatait, felismeréseit fordította át a szervezetfejlesztés térfelére. Az előadásból megtudhattuk, milyen egy egészséges szervezet, amely elfogadja és integrálja a különbözőségeit, amely tud mit kezdeni a saját belső ellenállásaival, és megtartó közeget biztosít a munkatársainak.

Érdekes megállapítása volt a konferenciánknak, hogy miként az emberi szervezetnek, úgy minden más szervezetnek is van egy köldöke, amelyen keresztül valami nagyobb egységhez kapcsolódik, s amely egyúttal a származását is jelzi. A keresztény egyházakban ez magára Jézus Krisztusra utal, akihez bármikor csatlakozhatunk. Egy ilyen értelmű „köldöknéző” visszatérés mindig képes megújítani azokat, akik vállalkoznak erre akár egyénileg, akár közösségi szinten.

 

– A konferenciához műhelymunka is kapcsolódott.

– A délutáni szekciókban megvizsgáltuk, mit is jelent az a célkitűzésünkben is szereplő kifejezés, hogy megbízóinknak spiritualitást integráló fejlesztést nyújtunk. A facilitálás, a szupervízió, a coaching és a vezetőképzés területén dolgozó, keresztény elkötelezettségű szakemberek találkoztak ezeken a fórumokon.

A spiritualitás sokakat érdeklő téma, ezért a konferenciára igen széles körből érkeztek a résztvevők: volt közöttük például kungfumester, a szociális szövetkezeti elnök éppúgy, mint tartományfőnök. Ugyanez jellemezte az előző évi hasonló rendezvényünket is, ahol a spiritualitás, a menedzsment és a szakmaiság kapcsolatát vizsgáltuk a vezetők életében, német és osztrák partnerekkel közös kutatásaink eredményeire alapozva.

Három egyetem összefogásával egy nagyszabású kutatássorozatban szeretnénk folytatni a megkezdett munkát, melynek során a Corvinus, a Sapientia és a Károli Gáspár Egyetem szakemberei azt vizsgálják majd, hogyan alakult a spiritualitás és a menedzsment a keresztény egyházakban a XX-XXI. században. Ez a felmérés segíthet megérteni az intézmény és a karizma, vagy az egyház mozgalmi és hierarchikus vonásai közötti összefüggéseket. Érdekes lesz megvizsgálni azt is, hogy a szervezetek miként örökítik át a spiritualitásukat nemzedékeken át, akár egy lelkiségi mozgalom, akár egy szerzetesrend esetében.

 

– Kik foglalkoznak egyházi fejlesztéssel ma Magyarországon?

– Fejlesztéssel foglalkozó keresztény szakemberek tartoznak a hálózatunkhoz, amely ugyanúgy az egyház része, mint azok, akik mellé fejlesztőtársnak szegődünk. Legfőbb partnereink ma a szerzetesrendek, de megbízóink között a kisközösségtől a plébániákon át az egyházmegyéig igen különböző nagyságrendű szervezetek szerepelnek. Az egyházi szervezetek fejlesztése fellengzősen, vagy legalábbis túl magabiztosan hangzó kifejezésnek tűnhet. Ám ennek épp az ellenkezője igaz: valamennyi munkatársammal tudatában vagyunk annak, hogy minden, amit teszünk, kizárólag a Szentlélekkel való szoros együttműködésben lehetséges. Mi csupán eszközei vagyunk annak, ahogyan Isten formálni akarja egyházát a XXI. században.

 

– Hogyan találtak egymásra e hálózat tagjai?

– Úgy érzem, a Gondviselés szőtte azokat a szálakat, amelyek mentén megismertük egymást. Olykor szinte bibliai meghívásokhoz hasonlóan alakultak a találkozásaink. Ahogyan András elvitte Pétert Jézushoz, úgy nálunk is akadt olyan, aki a társát is magával hozta ebbe a körbe. Célunk, hogy hozzásegítsük az egyházat a szervezettebb, átgondoltabb, hatékonyabb működéshez. Ám ez még csupán az első szint. A második szint az, ha az egyházak, egyházi szervezetek közelebb kerülnek az alapítóhoz, és még inkább Jézus szándéka szerint élnek és működnek. Nem szeretnénk tehát megállni ott, hogy egyszerűen átültetünk egy világi tudást az egyházi környezetbe. Azt szeretnénk elősegíteni, hogy az egyházi szereplők közelebb kerüljenek alapküldetésükhöz, missziójukhoz, végső soron saját magukhoz. Ehhez pedig helyzetük átgondolására, soraik rendezésére van szükség.

 

– Milyen területeken végeznek fejlesztést?

– Szolgálatunknak három iránya van: a közösségek, a vezetők és az iskolák. A közösségek általában a helyüket vagy belső megújulásuk lehetőségeit keresik. E szándék mentén találkoztunk kilenc hónapon keresztül a Boldogasszony Iskolanővérekkel, akiknek társai voltunk az útkeresésben, a jövőtervezésben. Képzéseinkkel jártunk a közelmúltban több plébánián és protestáns gyülekezeteknél. Belső Iránytű címmel többször tartottunk kifejezetten keresztény vezetőknek szóló képzést is.

 

– Mit kínálnak az iskolák számára?

– Az utóbbi időben megnövekedett az egyházi iskolák száma. Ezek az intézmények előbb-utóbb sorra felteszik maguknak a kérdést, hogy mitől is keresztények, mi és hogyan jeleníthető meg hagyományaikból a modern kor nyelvén. Az oktatás területén általában a fenntartóval vagyunk kapcsolatban. Kidolgoztuk egy 120 órás akkreditált pedagógiai továbbképzést, amelyet valamennyi megbízónk saját lelkiségének megfelelően saját hagyományaival tud személyre szabni a program során. Jelenleg a piarista és a szalézi rend keretein belül zajlik ilyen képzés, de már más rendek is érdeklődtek iránta.

 

– Hogyan zajlik egy egyházi fejlesztőprogram?

– A megkeresések nagyobb része úgy ér el hozzánk, hogy valaki már találkozott velünk és jó tapasztalatokat szerzett, amelyeket továbbadott másoknak is. Ez nagy öröm számunkra, hiszen a személyes ajánlás többet ér, mint a hagyományos marketingeszközök, bár akadnak, akik a honlapunkon (www.egyhazifejlesztes.hu) keresztül találtak már ránk. Ha valaki megkeres minket, az első lépés mindig a személyes találkozó, amelynek során megérthetjük, mi a megrendelő szándéka és mit vár a fejlesztéstől. Az egyházi szervezetek többsége ma még nem rendelkezik azzal a magas fokú tudatossággal, amely révén képes lenne eldönteni, hogy vezetőképzésre, közösség- vagy szervezetfejlesztésre, esetleg krízismenedzsmentre van-e szüksége. Éppen ezért nagyon fontos közösen megtalálnunk azokat az eszközöket, amelyek abban a helyzetben leginkább célravezetőek lehetnek. Ezt követően pedig igyekszünk a szervezet rendelkezésére bocsátani a legjobb keresztény fejlesztőket. Ezzel kezdetét veheti egy folyamat, amelynek során hosszabban kísérhetünk, kibontakozáshoz segíthetünk egy-egy változást.

 

– Mennyibe kerül egy ilyen folyamatkísérés?

– Szolgálatként tekintünk a munkánkra, amelyet nem ingyenesen, de a piaci áraknál jóval alacsonyabb díjazásért végzünk. A fenntarthatóságra törekszünk, vagyis az árainkat a tevékenységünk hosszú távú működtetéséhez szabtuk, és mindig igyekszünk figyelembe venni a megbízóink lehetőségeit is.

 

– Hová szeretnének eljutni ezzel a szolgálattal?

– Számunkra nem az a fontos, hogy jelenleg kik ennek az ügynek a képviselői. Sokkal inkább arra összpontosítunk, hogy egy évtized múlva az egyház már tudatosan használja majd ezeket a most megismert és elsajátított eszközöket. Azért dolgozunk, hogy mindaz, amit kínálunk, idővel már ne kuriózum legyen, hanem bevett gyakorlat, amellyel a keresztény szervezetek is versenyképessé válhatnak, bármely területen, ahol a szolgálatukat végzik.

 

 

A teljes cikk elolvasható az Új Ember 2015. január 11-ei számában.

 

Márton Gábor, Új Ember